Alapítványunk kuratóriuma

Én egy nagy, rendkívül összetartó és támogató családból származom. Az alapítványunk által felkarolt gyerekeknek szeretnénk megadni mindazt az odafigyelést és segítséget amit a családjuk nem képes nekik megadni. Ezáltal szeretnénk azt elérni, hogy felnőttkorukra a társadalom aktív, tevékeny tagjai legyenek.

Országunk egyik legnagyobb problémájának az egyre nagyobb arányban mélyszegénységbe született gyerekek helyzetét tartom. Sajnos társadalmunk nem biztosítja számukra a felkapaszkodást. Ez engem nagyon megijeszt. Néha feldühít. Vannak tanárok, edzők, jóakarók, akik minden erejüket megfeszítve tanítják, nevelik, formálják ezeket a gyerekeket. Én nekik szeretnék segíteni. Velük közösen tenni azért, hogy ezek a gyerekek esélyt kapjanak.

Hiszek abban, hogy ha egy gyerek jót kap, az a jó előbb-utóbb meghálálja magát.

Senki sem választhatja meg, hova születik, vagy kik veszik körül gyerekként, de mindannyian eldönthetjük, kik felé fordítjuk a figyelmünket és hogyan használjuk a lehetőségeinket mások javára. Régóta szívügyem, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek életét egy kicsit jobbá tegyem. Hiszem, hogy minden kis tett számít, és ha példát mutatunk a környezetünknek, azzal másokat is inspirálhatunk, hogy csatlakozzanak ehhez a körforgáshoz.

Hálás vagyok az életemért, és azért, hogy az alapítvány segítségével tettekkel is formálhatjuk a mélyszegénységben élő gyerekek jövőjét.

Szendrőben felnőve, jelenleg Budapesten élőként látom a borsodi térség problémáit, ugyanakkor a térségben rejlő lehetőségeket is. Szendrői és térségben élő fiataloknak sok esetben a saját és környezetük értékeit meg kell velük ismertetni, és perspektívát mutatni nekik a mindennapokban rövid és közép távon. Inspirálni őket, hogy kihozzák magukból a legtöbbet helyzetükhöz mérten. A szegénységben élők tudás iránti motivációit növelni és a lehetőségeiket szélesíteni kell megítélésem szerint.

Hálás vagyok! Hálás vagyok, mert szerető, támogató családban nőttem fel, ahol lehetőségem volt 23 éves koromig tanulni. Ma már tudom azt is, hogy a tanulás, tudás az egyik legjobb módja annak, hogy boldog, virágzó, kiegyensúlyozott életet éljünk. Sajnos nem mindenkinek adatik meg a tanulás lehetősége, ezért tartom fontosnak, hogy minden erönkkel támogassuk a hátrányos helyzetű gyerekeket és tegyünk azért, hogy esélyt kapjanak a jobb életre.

Két gyermek édesapjaként elkötelezett vagyok amellett, hogy segítsek azoknak a gyerekeknek, akik hátrányos helyzetű családokba születtek. Hiszem, hogy minden gyermeknek joga van a lehetőségekhez és egy jobb élethez. Szeretnék tenni azért, hogy nekik is esélyt biztosítsak a jövőjük alakítására.

16 éves korom óta dolgozok az alapítvánnyal. Rémisztő nézni számomra, hogy a rendszer mennyi embert hagy magára; azt gondolom, hogy mikor az állam nem segít, csak a közösségben bízhatunk, hogy ezek a sorsok megváltozzanak. Egy ilyen világban, akinek több jutott, annak segíteni nem szívesség, hanem kötelesség azokon, akiknek nem jutott semmi.

Ladányi Bálint az ELTE matematikaszakának hallgatója, a Tanulj Tesó Alapítvány egyik önkénteséből lelkesedésének és kitartásának köszönhetően hamar a kuratórium tagja lett. Radnóti-gimnazistaként kiváltságos helyzetből indulhatott, ami erősítette benne a felelősséget: nem természetes, hogy mindenkinek jut biztonságos iskola, támogató közeg és kiszámítható jövőkép. A Tanulj Tesónál azért dolgozik, hogy a gyerekek ne csak segítséget kapjanak, hanem megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül. A kuratóriumban a józan mérlegelést, az alázatos munkát és a következetes működést képviseli.