Ruszó Zsuzsanna, vagyis sokaknak Zsuzsi a szendrői Abigél iskola gyermekfelügyelője és pedagógiai asszisztense. Zsuzsi abban az iskolában dolgozik most, ahol idén nyáron leérettségizett. Ő az első a családban, aki érettségi bizonyítványt szerzett.
- Zsuzsi, hogy élsz, ha éppen nem az iskolában ügyelsz a gyerekekre?
- Hatan vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb, 22 éves. A mamánál, vagyis a nagymamámnál lakom. A testvéreim közül is van, aki itt tanul, más Kazincbarcikán, aztán van, amelyik még általános iskolás.
- Az, hogy leérettségiztél, nem szokványos, gondolom, büszkék voltak rád a családban.
- Igen, nagyon. A mama is nagyon büszke volt. És én is boldog voltam, nagyon fontos volt nekem a tanulás.
- És ha jól tudom, még valami nagyon fontos, amibe szintén nagyon sok energiát fektettél.
- A focira gondolsz? Igen, azt nagyon szeretem. Már kiskoromban is inkább fociztam, nem babáztam soha. Aztán elkerültem a DVTK-ba, ott fociztam öt-hat évig, de sajnos a térdem megsérült. Volt egy műtétem, de a focit folytattam. Most a Sajószentpéterben játszom megyei osztályban.
- Hogy látod, mennyire motiválja a fiatalabbakat, hogy te érettségiztél és a focit is komolyan veszed?
- A focicsapatban három-négyen vagyunk romák, ott nem beszélünk erről. Itt az iskolában viszont látom a gyerekeken, hogy számít nekik. Főleg a tizenkettediseken. Meg hát András bá’-nak (Kavalyecz András – a szerk.) besegítek a Bozsikosoknál a fociban. Szerintem nekik is számít.
- Jobban elfogadnak tőled bármit is a roma gyerekek, mint attól, aki nem roma?
- Igen. Látják, hogy kitartó vagyok. És arra gondolnak, hogy ha nekem sikerült, akkor nekik is fog.
- Van, hogy más dolgokban is a bizalmukba fogadnak?
- Hajaj, persze. Családi dolgokat mesélnek. Szerelemről. Hogy mi történt velük, mitől szomorúak. Pont nekem. Hú, ez azért jó dolog.
- Te szeretnél majd valamikor családod?
- Majd később, talán.
- És van valamilyen álmod, vágyad?
- Itt jó nekem. Szociális gondozó és ápoló vagyok, előbb azt végeztem el. Dolgozhatnék öregek otthonába, de itt jobb nekem az iskolában. Az érettségit a gondozói iskola után tettem le. Nincs álmom. Nekem minden sikerült, amit akartam. Érettségiztem és focizok. Én nagyon boldog és elégedett vagyok.
- Mit tanácsolnál annak, aki arra az útra akar lépni, mint te?
- Járj iskolába, tanulj és végezd el!